Magyar olimpikon utoljára 1992-ben szerzett egy olimpián három aranyérmet, akkor is egy úszó, Egerszegi Krisztina triplázott, a 100 és a 200 hát mellett 400 vegyesen tartott bemutatót a mezőnynek.

Két arany már zsebben volt

Hosszú Katinkának képzeletben már az olimpia előtt odaadtuk a 400 vegyes aranyérmét, ő pedig hozta, amit egy ország remélt tőle, és rendesen berúgta az ajtót, a győzelem mellé egy hatalmas világcsúcsot is bevésve.

Ami viszont 100 háton produkált, az maga volt a csoda, féltávnál hatodik volt, a végén mégis három tizedet vert az amerikai Kathleen Bakerre, és úgy pakolta be a második riói aranyát, hogy egy nappal korábban még szinte szabadkozott, hogy nem tudja, mi lesz a döntőben, mivel ő nem sprinter.

A négy évvel ezelőtti győztes is ott volt a döntőben

Ezek után következett a 200 vegyes fináléja, amelyben ott volt a négy éve a fél világot ámulatba ejtő, a másikban pedig gyanút keltő kínai Je Si-ven, akinek azóta csak Ázsiában sikerült nagyot dobni; a 400 vegyesen itt Rióban Hosszú mögött második amerikai Maya Dirado, valamint a brit Siobhan-Marie O'Connor, aki az idei Eb-n ezüstérmes, a tavalyi vébén bronzérmet szerzett 200 vegyesen. Mindkét versenyt Hosszú nyerte.

Végig vezetve nyerte meg

Aki az ötös pályáról kezdte a döntőt, mivel a középdöntőben O'Connor úszta a legjobb időt. Pillangón Hosszú és O'Connor fej fej mellett haladtak, nyolc század volt az előnye a magyarnak. Háton hozta, amit vártunk, és elhúzott, féltávnál már 72 századdal állt jobban, és öt századdal a világcsúcson belül volt.

Mellen feljött rá a brit, legalábbis látszólag, mert még mindig Hosszú volt az élen. Gyorson pedig már nem lehetett befogni, 2:06.58 a győztes idő, amivel megdöntötte az olimpiai csúcsot. O'Connor három tizeddel, Dirado több mint két másodperccel maradt el tőle. Hosszú ezzel már harmadik aranyát nyerte Rióban, ez a magyar csapat negyedik elsősége.