A napokban egy fiatal magyar sziklamászó az Alpokban elképesztő teljesítményt vitt véghez. Egyedül, biztosítótárs nélkül mászta meg az Alpok hat nagy északi falának hat klasszikus útját. Kalandjairól eddig csak a szűk szakmai közönség hallott, mivel Salamon Márk többet mászik és kevesebbet sztorizik. Pedig teljesítménye figyelmet érdemel, ő volt ugyanis a világon az első, aki a hat legnagyobb fal klasszikus útjait először mászta meg szólóban.

Ne ijedjen meg, ha nem tudja, miért különleges egyedül mászni, miért érdekes, hogy egy sziklafal északi fekvésű, és a hat nagy falról is most hall először.

Gyors áttekintésünkből nemcsak az Alpok rettegett falait ismerheti meg, de az is kiderül, hogy ez a fajta sziklamászás nem csupán sportteljesítmény, hanem történelmi kaland is: a felfedezések korának egyik utolsó fejezete.

„A 17. születésnapomra kaptam egy könyvet Hermann Buhlról (a 40-es, 50-es évek világhírű osztrák mászója), abban olvastam a sziklamászásról. Fiatalabb korában megmászta szólóban a Piz Badile-t (az egyik alpesi északi fal), ahová biciklivel jutott el. Az ő kalandjainak hatására kezdtem el sziklát mászni” – lepett meg már a beszélgetésünk elején Salamon Márk.

A 32 éves sziklamászóval azért találkoztam, mert alig néhány napja, augusztus végén ért ötéves projektje végére, és megmászta a Mont Blanc-csoportban található Grandes Jorasses északi falát is. Ennek ellenére nem arról kezdett magyarázni, hogy milyen veszélyek leselkednek arra, aki egyedül vág neki az 1200 méteres szikla és jégfalnak, hanem hogy milyen hegymászó-történelmi események közé illeszkedik a téma.

Salamon Márk mindenfajta előképzettség nélkül, még 15 évesen, az édesapjával mászott meg egy 3000 méteres hegyet Ausztriában. „Utána elkezdtem a hegyekről álmodni, és faltam a hegymászókönyveket, leírásokat” – mesélte, majd sorolni kezdte a húszas, harmincas évek nagy hegymászóit, Riccardo Cassint, Gaston Rebuffatot, Anderl Heckmairt.

Salamon Márkot nem az öncélú bölcsészkedés lelkesítette be. Az Alpokban zajlott ugyanis a felfedezések korának egyik utolsó fejezete. Igaz, itt nem földrészeket és új népeket fedeztek fel, hanem azon ment a verseny, hogy  meddig képes eljutni az ember a függőleges sziklafalak világában.

A 20. század elejére az ember eljutott a földgolyó összes pontjára, és megmászta Európa összes jelentős csúcsát. A hegymászók egy része a Himalája 8000-eseire gerjedt rá. De mivel az ázsiai expedíciók drágák voltak, és az sem volt biztos, hogy az ember képes eljutni ilyen magasságba, maroknyian vesződtek ezzel a feladattal. (Az első 8000 méteres csúcs megmászására 1950-ig kellett várni). Sokkal izgalmasabb volt az a kaland, amihez nem kellett kilépni Európából, miközben a kihívás megközelítette a himalájai mászásokét. Az alpesi csúcsok összefüggő északi falainak meghódítása.