A 85 éves filmrendező vasárnapi, kijevi sajtótájékoztatóján a kitüntetésről szólva tréfásan megjegyezte, hogy életműdíjakat alkotók általában éltes korban kapnak. Megemlítette, hogy első filmes kitüntetése, az 1975-ös berlini filmfesztivál Aranymedvéje azért volt jelentős, mert ezután kapott anyagi támogatást a következő filmjei elkészítéséhez.

Elmondta, hogy A temetetlen halott című filmjét Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet kérésére készítette, akihez hosszú évek óta barátság fűzte, és aki rendületlenül küzdött apja holttestének felkutatásáért és tisztességes eltemetéséért.

Hangsúlyozta, hogy nem történelmi filmet akart készíteni, hanem olyat, amely a hétköznapi emberek, azon belül főként a nők érzelmeit mutatja be. Kiemelte, hogy a történet ugyanakkor korabeli, megbízható dokumentumokra épült.

A film javarészt Nagy Imre börtönben töltött időszakáról szól. Elmondta, hogy számára megdöbbentő volt, milyen embertelen körülmények között tartották fogva Nagy Imrét: éheztették, családtagjait nem engedték be hozzá, rendszeresen megalázták, így akarták megtörni a lelkét. Szavai szerint noha máig viták zajlanak a kommunista meggyőződésű, paraszti sorból származó Nagy Imre történelmi szerepéről, ő hősnek tekinti abban az értelemben, hogy nem egyezett ki a Kádár-rezsimmel, tudván, hogy ez az életébe kerül.

Emlékeztetett arra, hogy a kivégzést elrendelő Kádár János MSZMP-főtitkár Nagy Imre 1989-es ünnepélyes újratemetésekor már súlyos beteg volt, és néhány nappal később elhunyt.

Mészáros Márta szólt néhány szót az Aurora Borealis – Északi fény című készülő filmjéről is, amelyben ez egyik főszerepet Törőcsik Mari játssza. A film két idősíkon, az 1950-es években és napjainkban játszódik. A rendező szavai szerint ez a film is nehéz női sorsokról szól, és arról, hogy nem szabad hazudni.