Katja Vaghi, a Bachtrack nevű komolyzenei portálon méltató kritikát írt az Erkel Színházban futó A vágy villamosa című produkcióról. "George Balachine híres mondása, hogy tánccal nehéz elmondani, hogy valaki utálja a sógornőjét" – írja Vaghi. Pedig A vágy villamosa című drámában ez a bottom-line: Stanley egyszerre kívánja és gyűlöli Blanche-t.

"A világpremier, mely egyben Venekei Marianna első munkája a Magyar Nemzeti Balett számára (...) olyan igazgyöngy, amit nem szabad elszalasztani."

A balett érdekes részletekkel gazdagítja a drámát azok számára, akik már ismerik a történetet, de követhető azoknak is, akik nem. "Venekei és Dés László zeneszerző megtartották a mű részletgazdagságát", így élénken megrajzolódnak a főszereplők, Blanche, Stanley és Stella jellemvonásai. Zöldy Z. Gergely díszletei és Jeremiás Bianca Imelda jelmezei pedig alapvető fontosságúak az alaphelyzet felvázolásában.

Dés László zenéje egyaránt merít a szimfonikus zenekar és a New Orleans-i big bandek hangzásából. Az egyes szereplők jelenlétét vezérmotívumok nyomatékosítják. A zárójelenet nagyszerűen valóságos és brutális - írja a kritikus, aki a főszereplő táncosokat – Jessica Carulla Leont és Majoros Balázst is külön kiemeli. "Ha Budapestre jön, ezt semmiképp se hagyja ki" – zárja az értékelést Katja, aki rendkívül várja Venekei Marianna következő koreográfiáját.