Frissdiplomásként

Egy összefoglaló vagy email megírása, takarítás, egészséges életmódra váltás – vannak dolgok az életben, amiket elkezdeni a legnehezebb. A karrier is ilyen. Az egyetemről kiszabadulva nagyon sok fiatallal előfordul, hogy elveszettnek érzi magát. Egyrészt sok egyetemista van, aki soha nem élvezte különösebben, amit tanul, vagy ha igen, akkor sem feltétlenül akarja abban az irányban elindítani a karrierjét; közben viszont ott a nyomás, általában a család részéről, hogy valami kiszámíthatót és stabilat találjon.

Mindezt tetézi az állandó összehasonlítgatás X-szel és Y-nal, aki nemcsak hogy azt tanulta, amit igazán szeret, de már a karrierje is beindult az adott területen. Aztán olyan is van, hogy szeretik, amit tanulnak, de jó jegyek ide, érdekes szemináriumok oda, a diploma nem garancia arra, hogy az ember munkát is találjon.

A verseny ráadásul óriási, szerencsétlen (majdnem) friss diplomás azt látja, hogy mindenki halmozza a gyakornoki pozíciókat és junior állásokat, és egyre gyakoribb, hogy valaki az egyetem befejezéséig már többéves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Aki az egyetem alatt nem vág bele a munka világába, gyakran érzi úgy a tanulmányai befejezésekor, hogy már most le van maradva a többiekhez képest.

Mi a teendő?

1. Kérj tanácsot!

Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett, állította Einstein, és ez igaz ezekben a szituációkban is, nem kell egyedül küzdened az elemekkel. Függetlenül attól, hogy melyik életszakaszban bizonytalanodsz el a karriered alakulásában, érdemes másoktól segítséget kérni, legyen az egy barát, egy mentor, egy coach vagy terapeuta.

2. Tudatosság

Gondold át, mi az, amiben jó vagy, milyen olyan készségeid vannak, amiket szeretsz használni, majd ötletelj egy sort azon, milyen munkák során tudnád ezeket kamatoztatni. Másrészt: jó dolog, ha élvezed, amit csinálsz, de sajnos manapság már keveseknek elég, át kell gondolnod azt is, milyen kimenetelt vársz el a munkádtól, magyarul legyen összhang a cég céljai és a sajátjaid között. Ha olyan dolgokért dolgozol keményen nap mint nap, amikben nem hiszel, nem fogsz fejlődni.

3. Kultúra

Minden szervezetnek megvan a maga munkahelyi kultúrája és stílusa, és valószínűleg nem mondunk újat azzal, hogy nem passzol mindenki mindenhova. Ne sajnáld az időt arra, hogy átgondold, mi jellemzi azt a munkahelyet, ami passzol az értékeidhez és a személyiségedhez. (Utána pedig jöhet a networking, hogy közelebb kerülj azokhoz a helyekhez, ahova szívesen tartoznál.)

Gyerek(ek) után

Caprino szerint a családalapítás utáni elveszettség nem feltétlenül csak a nőket érinti. Azzal, hogy változik egy család felállása, gyakran változik az újdonsült szülők gondolkodásmódja arról, hogy hogyan és mivel töltsék az idejüket, és hogy hogyan tudnák megteremteni az új egyensúlyt. Sokan ilyenkor döntenek úgy, hogy nem kérnek többé a munkájukból, mert frusztrálja őket az érzés, hogy a gyerek vagy gyerekek helyett értelmetlen és szakmailag nem kielégítő dolgokra fecsérlik az idejüket.

Mi a teendő?

Ha bizonytalannak érezzük magunkat, érdemes egy lépést hátrálni, hogy átlássuk, milyen lehetőségeink vannak, hogyan vehetnénk át (vagy vissza) az irányítást az életünk felett, és mi az, ami igazán érdekel. Szakíts időt arra, hogy megszokd az életedben bekövetkező változást, és azt is, hogy hogyan hat az új szereped a személyiségedre. Már napi 5-10 perc csendes gondolkodás is elég lehet ahhoz, hogy kitaláld, mi az, ami stresszel vagy túl nagy kihívást jelent. Ha például úgy érzed, nincs elég időd, állíts fel egy új sorrendet a feladataid között, és tedd előre azt, ami a legjobban számít. (És maximalizmus helyett kérj segítséget abban, amire esetleg nem jut elég idő.)

Másoknak inkább az a probléma, hogy azzal, hogy szülővé váltak, nyilvánvalóvá vált számukra, hogy mi az, amit nem szeretnek a munkájukban vagy a munkahelyükön. Járj utána annak, mi az, ami zavar, és tegyél apró, de határozott lépéseket, hogy kiiktasd azt, ami nem működik.

Az a bizonyos midlife…

Ismerős a forgatókönyv, amikor 20+ év kemény munka és a különböző lépcsőfokok megugrása után rájössz, hogy amit csinálsz, az se nem kielégítő, se nem fenntartható? Amikor negyvenes-ötvenes éveink körül elbizonytalanodunk, a legnagyobb kihívás az, hogy mérlegeljük, mennyi mindent veszíthetünk, ha úgy döntünk, hogy mindent, amit addig elértünk, hátrahagyunk, hiszen a családot el kell tartani, a hitelt vissza kell fizetni, a tandíjra valót meg kell keresni, a szülők nyugdíját ki kell egészíteni. Caprino öt fontos lépést szedett össze, melyek segítségével kimászhatunk az összezavarodott és bénult állapotból:

1. Gondold át, mire vagy képes, és mi az, amit eddig elértél, és úgy gondolod, hogy értékes!
2. Engedd el azokat a szokásokat, berögzüléseket és gondolkodásmódot, ami miatt úgy érzed, elakadtál!
3. Kövesd az álmaidat!
4. Kezdd apránként: ha több olyan irány is van, ami felé elindulnál, tegyél egy-egy apró lépést mindegyik felé, hogy rájöjj, melyik az, amelyiket a leginkább szeretnéd!
5. Legyen egy konkrét lépésekkel ellátott, jól mérhető, megvalósítható és dátumokkal ellátott terved!