Négy éve a szlovák-olasz mérkőzést emelted ki, mint legérdekesebbet a világbajnokságon. Ezen a vb-n melyikre tennéd a voksodat?

Mindenképpen a brazil-német elődöntőre. Csak ismételni tudom magamat, az futballtörténelem volt. De a döntő se volt rossz.

Mi a véleményed a dél-amerikai csapatok teljesítményéről?

Az az érdekes, hogy már Dél-Afrikában is a dél-amerikai csapatok feltámadásáról beszéltek. Ott is mindössze hat európai ország jutott tovább a csoportkörből, csak akkor még nem figyelt fel erre senki, mert ezek a legjobb európai csapatok voltak, ráadásul végül dél-amerikai ország nem jutott a legjobb három közé. Most csak Németország és Hollandia tartotta magát, szerencséjükre a nyolcad-döntőben két-két dél-amerikai csapat egymás ellen játszott. Costa Rica, Chile, Mexikó és Kolumbia is okozhatott volna még nagyobb meglepetést.

Mi emelte ki a németeket és a hollandokat a többi európai csapat közül?

A németeket leginkább az a fiatalítási folyamat, ami a 2006-os németországi vb-n indult el, és ami (hála a játékos-nevelő programnak) lehet, hogy hosszú évekre a világ legjobbjává teszi a német válogatottat. A hollandok csapata messze nem volt olyan jó, mint négy éve (akkor döntőt játszottak Spanyolország ellen), de Louis van Gaal minden meccsen megtalálta, hogy mi az, ami a győzelemhez kell.

Milyen az összképed a világbajnokság egészéről?

Ezt is hangoztattam már, remélem, nem túlzás, hogy a „Csodák világbajnoksága”. Az egyik legnagyobb érdeme az, hogy csökkentette a kicsik és nagyok közti távolságot, sokan partiban voltak a „nagy nemzetekkel”. Ezen felül a hollandok 5-1-es győzelme a spanyolok ellen, Costa Rica legjobb nyolc közé kerülése vagy akár a brazil-német meccs, mind-mind jól beazonosíthatóvá teszik ezt a vb-t. Akadtak korábban olyan világbajnokságok, amelyek szép lassan elteltek, elmúltak, ez szerencsére nem ilyen volt.

(fotó: origo.hu)