Története első Bajnokok Ligája-döntőjét játszhatta a Szolnok vízilabdacsapata, amely a nagyjából nyolcan százalékos „telítettségű” Duna Arénában (a vb-uszodában összesen 12 800 nézőnek van hely) a címvédő és négyszeres győztes horvát Jug Dubrovnikkal mérkőzött az aranyéremért szombat délután.
A remek hangulatú és izgalmas találkozó első negyedében a szerb Prlainovic révén a Szolnok szerezte meg a vezetést, ám a horvátok egy emberelőnyös és egy akciógóllal fordítottak.
A második nyolc percben Loncar növelte a horvát előnyt (3-1), ám Aleksic két góljával egyenlített, s egy Macan-Prlainovic gólváltás után kétszer is beköszönt Vámos Márton, amivel már 6-4-es „hazai” vezetés állt az eredményjelzőn. Tegyük hozzá: az elődöntőben nem is talált be magyar játékos a szolnoki oldalon, ezért is volt különös jelentősége világbajnok honfitársunk duplájának – ahogyan szintén kellett Nagy Viktor három fontos védése is a félidőig a kapuban.
A második félidő elején a találkozón másodszorra láthattuk, hogy Kis Gábor ötméterest harcol ki, s azt Prlainovic értékesíti (4-7), majd egy hosszas lelátói füttykoncerttel kísért jelenet következett: a kivetítőkön látszott, hogy Mezei Tamást a víz alatt ököllel fejbe vágta az egyik horvát, de csak sima emberelőny járt, ráadásul az Aleksic ellen elkövetett szabálytalanságért. Markovic ezután szépített, de Aleksic is betalált, s így háromgólos (5-8) előnyről várhatta az utolsó negyedet a Szolnok – minden szempontból fokozódott tehát a hangulat.
Hát még akkor, amikor Nagy Viktor védését követően Gocic is betalált (5-9), majd ismét hárított egy nagyon közeli húzást a magyar kapus! Ezután már csak bő négy perce maradt a Jugnak, s a sorozat gólkirálya, Felipe Perrone is csak Nagy Viktor kezét találta el, ahogy két és fél perccel a vége előtt Jokovic is. Ekkor robbant fel a tízezres nézősereg, s kezdte ünnepelni a BL-címet.
Kis Gábor centergólja után (5-10, másfél perccel a végső dudaszó előtt) pedig olyan hangorkán következett, amelyet egy esetleges júliusi Hosszú Katinka-aranyérem esetére prognosztizálhatunk. Az olimpiai bajnok találata után a szolnoki kispadon már a vízbe ugrás mikéntjét szervezték, amelynek részese lehetett a siker egyik fő letéteményese, a 67 százalékos hatékonysággal védő Nagy Viktor is, akinek a helyére az utolsó percre bejött a 21 éves Kardos István.
A Szolnok az idei BL-sorozatban végig veretlenül menetelt (egy döntetlen csúszott be a görög Olympiakos ellen), s a tavalyi bronzérem után idén BL-győzelmet ünnepelhetett. Nagy Viktor meg is könnyezte a sikert.
„Ránéztem az órára, aztán a közönségre, és meghatódtam attól, hogy ennyi ember előtt tudtunk nyerni” – nyilatkozta a másfél perccel a vége előtt elhullajtott könnyek kapcsán Nagy Viktor a Magyar Nemzetnek, aki korábbról már ismert hangos kiszólásaival végig tüzelte magát és csapattársait a meccs folyamán.
Az olimpiai bajnok Varga Dénes sérüléstől hátráltatottan játszott, s szokatlan módon sem az elődöntőben, sem a döntőben nem talált be, ám az örömkönnyek őt sem kerülték el. „Persze, én is örültem volna, ha lőhetek egy gólt, de amikor Kis Gábor belőtte az utolsót, azt majdnem megkönnyeztem. Nemcsak azért, mert nagyon jó barátom, hanem azért is, mert hat év után a Szolnokkal eljutott ide, BL-t nyert, s ő tehette fel a pontot az i-re.”
„Görcsösen kezdtünk, én is először játszottam BL-döntőt” – mondta tökéletes magyarsággal a szerb Zivko Gocics, aki a találkozó többi részét mosolyogva értékelhette. „Büszke vagyok arra, hogy ilyen nagyon nagy csapatnak lehetek a kapitánya.”
Bajnokok Ligája-döntő:
Jug Dubrovnik (horvát)–Szolnoki Dózsa-Közgép 5-10 (2-1, 2-5, 1-2, 0-2)
góldobók: Pavo Markovic 2, Maro Jokovic 1, Luka Loncar 1, Marko Macan 1, illetve Andrija Prlainovic 3, Milan Aleksic 3, Vámos Márton 2, Zivko Gocic 1, Kis Gábor 1.
