Mindig hű volt családjához, szülővárosához, Salgótarjánhoz és nevelőegyütteséhez, amelynek dicsőséglistáján olimpiai bajnokként szerepel Básti István, aki az 56 évvel ezelőtt, Mexikóban olimpiai aranyérmet szerzett a magyar labdarúgó-válogatott tagjaként. A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett, ősszel 80. életévét betöltött egykori futballista a Nagyok vendégeként gondolt vissza hálás szívvel szüleire: édesapjára, aki kezdettől fogva támogatta és segítette törekvéseit, első focilabdáját is tőle kapta kisgyerekként. „Látta bennem a tehetséget. Mindig labdát kaptam karácsonyra, és nem is kértem mást, csak labdát. Saját kaput is készített nekem. Ahol laktunk nagyon meredek kert vitt fölfelé, ezért mindig lemosta a földet az eső. Édesapám bazaltkövekből csinált egy támfalat, amire felfestettük a kaput. Éjjel-nappal rúgtam ezt a falat, ami nagyon sokat segített nekem, mindkét lábbal tudtam gyakorolni és az, hogy kétlábas voltam, sokat számított a későbbiekben” – mesélte, felidézve azt is, hogy édesapját a saját apja tiltotta el a labdarúgástól, mert féltették, hogy megsérül. „Ez az élmény benne élt, ezért ő már nem tiltott engem. Mindenben segített, amit csak kértem vagy óhajtottam, az már teljesült is”.
Az atyai példát követve ő is segíti, támogatja gyermeke és unokái minden törekvését – bár egyikük sem követte őt a pályán. „A fiam futballozott, nagyon jó bal lába volt, jól cselezett, látott a pályán, és felfedeztem benne valamiféle hasonlóságot magammal. Sajnos azonban egészségügyi okokból abba kellett hagyni a labdarúgást” – mondta fiáról, aki ettől független megmaradt a sportnál, teniszező lett.
Básti István mindvégig hűséges maradt városához, a Salgótarjáni Bányász Torna Club játékosa volt 22 évig, és bár később más szakmában dolgozott – fogtechnikus lett – sem a várostól, sem a sporttól nem szakadt el. Feleségével, aki decemberben hunyt el és fájó hiányát azóta sem tudja feldolgozni, megbecsült tagjai voltak Salgótarjánnak. Pályafutása legnagyszerűbb eredményeként tekint az 56 évvel ezelőtti győzelemre, az akkor kapott tréningfelsőt máig viseli. „Úgy érzem, sok mindent kaptam az élettől, kereknek érzem az egészet” – összegezte életművét Básti István.
