Általános vélekedés, hogy a jóllétünkre leginkább a régi, mély barátságaink vannak hatással. Ezt az elméletet viszont már 1973-ban megdöntötte Mark Granovetter szociológus professzor, aki hosszas publikációban fejtette ki, miért fontosak legalább annyira a laza ismeretségek és ezek mennyisége, mint a barátságaink minősége. A jelenségről a BBC írt hosszabban.

A szociális hálónkat el lehet képzelni úgy is, mint egy kettős kört: a belső, szűkebb körben családunk, barátaink vannak, akikkel gyakran beszélünk és közeli a kapcsolat, a külső, tágabb körben pedig olyan ismerősök, akikkel futólag vagy ritkábban találkozunk. Granovetter tézise az volt, hogy a külső körben szereplő emberektől több új információt, ötletet és impulzust kaphatunk, mint a hozzánk legközelebb állóktól. 

Granovetter közel háromszáz emberrel beszélgetett a felmérése elkészítéséhez, amelynek eredményei alapján 84 százalékuk laza ismeretségen keresztül kapott munkát, hiszen a közeli köreink tagjai jó eséllyel ugyanazokban a körökben futnak, mint mi, és kevesebb új lehetőségre mutathatnak rá számunkra.