Bonnie Elizabeth Parker és Clyde Chestnut Barrow egy amerikai bűnöző páros volt az 1930-as években az Egyesült Államokban, és egy időben rettegésben tartották szinte az egész országot. A szerelmespár nevéhez „működésük” két éve alatt számos bankrablás, emberrablás és több gyilkosság is fűződött, ennek ellenére a populáris kultúra később mégis romantikus hősöket kreált belőlük.
Bonnie és Clyde 1930 januárjában Texasban találkozott először: az akkor huszonegy esztendős férfi a gazdasági világválság közepén kisebb rablásokból és bűncselekményekből tartotta el magát, a tizenkilenc esztendős nő pedig hasonlóan nyomorúságos helyzetben élt, őt azonban még egy sikertelen házasság is nyomasztotta, ugyanis férje, Roy Thornton gyilkosságért börtönben ült.
A két nagyravágyó fiatal találkozása szerelem volt első látásra, amit ironikus módon éppen a bűn pecsételt meg, hiszen Clyde Barrow hamarosan szintén rács mögé került.
A férfit Bonnie szabadította ki, miután látogatásai egyikén pisztolyt csempészett be számára. Mindazonáltal a szökés mégsem volt sikeres, ugyanis Clyde-ot Ohióban ismét őrizetbe vették, 1932-ben azonban a fiatalember édesanyja elérte, hogy Texas kormányzója szabadlábra helyezze a fiát.
Barrow ünnepélyes esküt tett, hogy soha többé nem tér vissza az állam területére, utóbb azonban nem csak adott szaváról feledkezett el, hanem végérvényesen a bűn útjára is tért.
Történt ugyanis, hogy 1933 tavaszán Clyde fivére, Ivan „Buck” Barrow is visszanyerte szabadságát, aki feleségével, Blanchet-val együtt csatlakozott a társasághoz.
Mindennek ellenére a sajtó a szaporodó bűnesetek kapcsán mégis Bonnie és Clyde nevét emlegette, ami nemcsak azzal magyarázható, hogy a szerelmespár nagyobb figyelmet kapott az egyébként igen magas számú bűnügyi hírek között, hanem azzal is, hogy a két bűnöző előszeretettel fotózta(tta) magát, fényképeik pedig hamar bejárták az amerikai médiát.
A romantikus máz alatt valójában könyörtelen bűnözők rejtőztek, akik nemcsak a bankrablások során bizonyultak hidegvérűnek, hanem akkor is, ha gyilkosságra került sor. A Barrow-banda még sikeresnek sem volt mondható, hiszen három év alatt kevesebb mint 15 bankot raboltak ki. Azoknak is egy része, majdnem teljesen üres volt, a legnagyobb fogásuk összesen 80 dollár volt.
Az akkor még Nyomozó Iroda – az FBI, vagyis a Szövetségi Nyomozó Iroda elődje – szerint a páros, illetve az általuk irányított bűnbanda 13 emberrel – többnyire rendőrökkel, seriffekkel – végzett, emellett pedig több személyt is elraboltak és megsebesítettek.
Az Egyesült Államok közigazgatásának és igazságszolgáltatásának jellegzetességei miatt ugyanakkor a Nyomozó Iroda mégsem ezen bűncselekmények okán kapcsolódott be a Bonnie és Clyde ellen indított hajtóvadászatba: az apropót az adta, hogy a banda lopott gépjárművekkel cikázott az államok között, ez pedig már szövetségi bűncselekménynek minősült. Természetesen a legfelső nyomozó hatóságok a hatáskörükön túl is igyekeztek közreműködni a bűnözők kézre kerítésében.
Az FBI elődje 1932 decemberétől kapcsolódott be a nyomozásba, mely csak nagyon lassan, hónapok múltán vezetett eredményre. 1933 nyarán egy tűzpárbajban Buck Burrow életét vesztette – ekkor felesége, Blanchet is rendőrkézre került –, novemberben pedig Jonest is letartóztatták Houston városában. Bonnie és Clyde az év végére magára maradt, sőt, Dallasban kis híján ők is rendőrkézre kerültek, ám ekkor még szerencsésen megmenekültek a nekik állított kelepcéből.
A sajtó ekkor már úgy vélte, a szökevények órái már meg vannak számlálva, Parker és Barrow azonban egy váratlan húzással újra megerősítette a két főre olvadt csapatot: a bűnözők 1934 januárjában támadást indítottak a Texas állambeli easthami állami börtön ellen, ahonnan öt foglyot szabadítottak ki.
A megszöktetett elítéltek egyike, Henry Methvin később hathatós segítséget nyújtott Bonnie és Clyde számára, akik támogatójuk rokonsága révén Louisianába is „átcsaptak”.
A Nyomozó Iroda 1934 februárjában, Frank Hamer texas ranger személyében már külön megbízottat rendelt az ügyhöz, ő pedig három hónap alatt kézre is kerítette a bűnöző párost. Hamer emberei kiderítették, hogy Bonnie és Clyde texasi rablásai után rendre Methvin édesanyjánál rejtőzik el, megtudták, hogy akcióikat egy lopott New Orleans-i autóval hajtják végre, és arra is rájöttek, hogy a törvényen kívüli szerelmespár milyen időközönként utazik Louisianába.
Május 23-án szó szerint „szitává lőtték” Bonnie és Clyde Ford típusú gépkocsiját.
Clyde-ot azonnal eltalálta egy golyó, szinte leszakadt a feje, mire Bonnie sikítani kezdett. Őt közvetlen közelről Frank Hamer texasi rendőrfőnök lőtte agyon, pár pillanattal később. Bonnie 17, Clyde 26 golyót kapott a testébe. Így ért véget a kétéves ámokfutás.
A páros preparált Fordjából mintegy tucatnyi lőfegyver és ezernél több lőszer került elő.
Külön temették el őket két dallasi temetőben, messze egymástól. Rengeteg ember, mondhatni rajongó vett észt a temetésükön, sőt volt olyan is, aki pénzt adományozott a két gengszter családjának.
Bonnie és Clyde körül már működésük idején is hatalmas kultusz alakult ki, mondhatni, hogy ünnepelt gyilkosok voltak. Haláluk hírére azonnal előkerültek a szuvenírvadászok, hogy ezt-azt összegyűjtsenek.
Kultuszuk haláluk után sem szűnt meg, megannyi könyv és film készült az életükről, amelyek valamiért sokkal rózsaszínűbbnek állították be a történetüket a valóságnál.
Egyes feltételezések szerint Bonnie egyszer sem fogott fegyvert a kezébe, és a róla készült fényképet is csak azért csinálták, hogy fenntartsák a kemény gengszter imázsát. Az általuk elkövetett gyilkosságok és egyéb gaztettek ellenére a bűnözőkből hamar Robin Hoodhoz hasonló mesehősöket kreáltak, akik a 30-as évek Amerikájában komoly népszerűségre tettek szert, hiszen a rablások károsultjai többnyire a gyűlölt bankok voltak.
Henry Ford hirdetésekben használta fel azt a levelet, amelyben Clyde dicsérte a meneküléshez használt Ford V8-as gépkocsit.
„Amíg levegő lesz a tüdőmben, addig fogom ismételgetni Önnek, hogy micsoda nagyszerű autókat gyárt. Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett. Tartós gyorsaságával és kifogástalan működésével felülmúlt minden kocsit, és bár az én ügyleteim szigorúan véve nem voltak törvényesek, akkor sem okozhat bajt, ha elmondom, hogy milyen nagyszerű autót készített a V–8-assal.” (Részlet Clyde Barrow Henry Fordnak írt leveléből).
Hollywood többször feldolgozta a témát, a szerelmespár „legendája” aztán 1967-ben még szélesebb nyilvánossághoz jutott el, miután Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével történetük a filmvásznon is megjelent Bonnie és Clyde címmel.
