A sejtbiológia terén végzett kutatásukért, a proteinek lebomlásával kapcsolatos kiemelkedő eredményeikért 2004-ben kapott kémiai Nobel-díjat az izraeli Aaron Ciechanover, a magyar származású izraeli Avram Hershko, és az amerikai Irwin Rose. A Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsorban havi rendszerességgel hallható Nobel-díjas történetek rovat legutóbbi vendége Aaron Ciechanover izraeli biokémikus volt. A 77 éves tudóssal a Cambridge-i Egyetem doktorandusza, Stark Klára Aliz beszélgetett.

A felfedezéséért harmadmagával 2004-ben Nobel-díjjal elismert, akkor 57 éves tudós viharos történelmi időszakban született, családja Lengyelországból menekült el Izraelbe a zsidóüldözés elől. „Én már Izraelben születtem. A családom a szegényebbek közé tartozott. Nem volt elég élelem, rengeteg menekült érkezett Európából. Mindezek ellenére azt mondhatom, normális gyermekkorom volt. Szerény körülmények között, de boldogan nevelkedtem, azonban ennek szüleim korai halála véget vetett” – mesélte a Kossuth Rádiónak adott exkluzív interjúban a tudós. Gyerekként álmodni sem mert ilyen sikeres pályafutásról. Szülei jogásznak szánták, de őt nem a szavak, hanem a természet érdekelte. „Orvos lettem, de amikor elkezdtem praktizálni, rájöttem, hogy mire a rákbetegek orvoshoz fordulnak, már késő. Addigra kifejlődött a kórkép, és már nem lehet az egészséget visszaadni. Ekkor új célt tűztem magam elé. Meg akartam érteni, hogyan keletkezik a betegség, és ezzel a reménnyel kezdtem kutatni”. Hozzátette: amikor eredményeik alapján a gyógyszerfejlesztők új hatóanyagokat terveztek, érezte, megvalósulhat áhított álma, és a betegségek kialakulásának mechanizmusait kutathatja.

Felfedezéseik eredményeként ismertté vált a sejtek fontos ciklikus folyamata, a proteinek lebontásának szabályozása. „Ha minden reggel belenézek a tükörbe, mindig ugyanazt az ábrázatot látom, legalábbis külsőre, a fehérjék szintjén viszont egyáltalán nem. Ezeknek a fehérjéknek 10 százaléka naponta lecserélődik. Egy dinamikusan napról napra változó testben élünk, amelyben nélkülözhetetlen szerepük van az elhasznált hulladék eltakarítóinak. A testünk szelektíven foglalkozik a hulladékkal, mint ahogy mi is elkülönítjük a papírt, az üveget, a komposztot. Én a testünkből a fehérjéket eltakarító kukásautót, azaz az ubiquitint kutatom” – magyarázta személetes példával kutatási területét a tudós.