Jump to content

GUNDEL TAKÁCS GÁBOR: A CSODÁK VILÁGBAJNOKSÁGA VOLT! - INTERJÚ 1. RÉSZ

2016. 01. 17. 16:05

Hat városban összesen 19 meccset közvetített. A helyszínen élhette át a házigazdák németektől elszenvedett megsemmisítő vereségét, melyet történelmi meccsként aposztrofált, a tornát pedig a Csodák világbajnokságaként. Háromrészes interjú a brazíliai foci vb-t megjárt Gundel Takács Gáborral.

Előzetesen mit vártál ettől a világbajnokságtól, kik szerepelhetnek jól?

Brazil-német befutót vártam. Nyilvánvaló, hogy a papírforma alapján nem ők játszották volna a döntőt, de őket mondtam volna fő esélyeseknek.

Ennek függvényében mennyire lepett meg a brazil válogatott gyenge szereplése?

Voltak azért fenntartások a brazilokkal kapcsolatban. Korábban a Konföderációs Kupán jól játszottak olyan csapatok ellen, mint Olaszország és Spanyolország és megnyerték a Kupát. De ez a siker becsapós volt. Legkésőbb a Chile elleni meccsen mindenkinek rá kellett ébrednie arra, hogy itt gondok vannak, mert az nagyon necces volt. Persze utólag mindig okosabb az ember.

Mesélj a brazil-német elődöntőről!

Az biztos, hogy futballtörténelmet láthattunk. Nem hinném, hogy ez a hatgólos különbség pusztán azért alakulhatott ki, mert a németeknek minden összejött, a braziloknak meg semmi. Igaz ugyan, hogy ha a németek labdába rúgtak, gól lett. De ez nem azért volt, mert sorra bombázták a kaput és négy kifelé pördülés után egyszer bepattant a labda. A brazil védők egyszerűen nem mentek a németek közelébe, esztelenül futkostak összevissza, mint pók a falon.

Neymar és Thiago Silva hiánya nem generálhatta ezt a különbséget?

Abban szerintem megállapodhatunk, hogy a brazil csapat nélkülük is erősebb, mint például Algéria. Ha ők képesek voltak megszorongatni ezt a német válogatottat, akkor a braziloknak sem kellett volna így kikapniuk. Nem állítom, hogy továbbjutottak volna, de mindenképpen kisebb különbséggel vesztettek volna, teszem azt 5-2-re.

Mit tapasztaltál a városban, Belo Horizonte-ban a mérkőzés után?

A brazilok néma csöndben és teljes apátiában vonultak haza, köztük sétáltak a német drukkerek is, senki nem bántott senkit. Szégyent és megaláztatást lehetett érezni az utcákon. Brazília számára a futball nem pusztán játék, hanem a világban elfoglalt helyük szimbóluma. Bár nem ők találták fel, de azt mindenki tudja, hogy ők nagyon jók a fociban, ha nem a legjobbak. Az 1950-ben, szintén hazai földön elveszített világbajnokság Uruguay ellen még mindig úgy él a köztudatban, mint nekünk Mohács. És vajon mit gondolhattak azok a gyerekek, akik ott zokogtak a lelátón az elődöntőben? Olyan, mintha a Jézuska ajándékát elvennék tőlük. Mit mondtak nekik a szüleik otthon addig, és mit mondhatnak nekik ezután?

Változott valamit a helyzet, miután a brazilok Hollandiától is kikaptak?

Nem igazán, a bronzmeccsnek amúgy sincs akkora súlya. Ráadásul már nem is volt hit a csapatban. A Copacabana-n néztem a meccset, pont a hangulat miatt, de ugyanaz az apátia fogadott, mint amit az elődöntő után tapasztaltam. Két perc után vezettek a hollandok, de erre nem hördültek fel a brazil drukkerek, és nem kezdték buzdítani a csapatot, csak nézték tovább a meccset.