Milyen egy „vesztes” mentalitása?
1. Mindenre van egy jó kifogása
- Mondd neki, hogy pályázzon meg egy jobban fizető állást. A válasza az lesz, hogy nincs elég tapasztalata.
- Mondd neki, hogy szálljon be egy kisebb üzletbe, ahol nincs szükség nagy pénzügyi befektetésre. Azt válaszolja majd, hogy kevés hasznot húz belőle.
- Javasold neki, hogy szálljon be akkor egy nagyobb üzletbe. Az ellenérve az lesz, hogy nincs elég pénze.
- Hívd fel a figyelmét arra, hogy többet sportolhatna. A válasza az lesz, hogy nincs rá ideje.
- Ha ingyen kínálsz neki valamit, csapdát vizionál, ha pedig felajánlod a segítséged, akkor arra gondol, hogy viszonzást vársz tőle.
Amellett, hogy a „vesztes” mentalitású embereknek mindenre van egy jó kifogásuk, közös bennük az is, hogy a Google keresőjétől várnak megoldást a problémáikra, szívesen kérik ki barátaik véleményét, akik ugyanolyan reménytelen helyzetben vannak, mint ők, többet gondolkodnak, mint egy egyetemi professzor és kevesebbet tesznek, mint egy lajhár.
Ha megkérdezed tőlük, mit akarnak az életüktől, nem tudnak választ adni a kérdésre. Elbuknak újra és újra, mert egész életükben csak várnak. Várnak életük nagy lehetőségére, ami mindent megváltoztat majd. Arra, hogy egyszer majd előlép valaki a semmiből, a kezükbe nyom egymilliárd forintot és megköszöni, hogy ilyen türelmesen vártak eddig, most már elkezdhetik végre élvezni az életüket.
2. Az idejéért vár jutalmazást
A „vesztes” mentalitással bíró emberek az idejük, és nem a teljesítményük után várják a jutalmazást. Nem értik, hogy nem az minősíti a munkájukat, hogy hány órát töltöttek el vele, vagy mennyi energiát fektettek bele, hanem az eredmény számít.
Megvásárolnál egy terméket csak azért, mert a gyártója hangsúlyozza, hogy több, mint egy évbe telt az előállítása? Persze, hogy nem! Akkor veszed meg, ha értékesnek és hasznosnak találod.
A „vesztes” mentalitású emberek a bértárgyalásnál a magas iskolai végzettségük mellett a többéves szakmában eltöltött idejükre hivatkoznak, és nem arra, hogy ez idő alatt mit tettek le az asztalra. A munkádat az elért eredményeid minősítik!
3. Lemond a fejlődésről
A „vesztes” mentalitással bíró ember arról fantáziál, hogy amikor eléri az anyagi függetlenséget, akkor felhagy a munkával, és egy tengerparton, koktélokat szürcsölgetve élvezi majd az életét. A rideg valóság azonban az, hogy a tanulás, a versengés, vagyis a fejlődés sosem áll meg. Az élet olyan, mint a testépítés. Folyamatos erőfeszítésekre van szükségünk ahhoz, hogy formában tartsuk magunkat, aminek következtében a fejlődésünk is folyamatos lesz. Abban a pillanatban, hogy ezt elmulasztjuk, visszaesünk.
Az életben nincs stagnálás, nincs egy helyben toporgás. Vagy fejlődünk, vagy hanyatlunk. Pontosan tudja ezt például Arnold Schwarzenegger is, aki 71 évesen is napi tíz órát dolgozik, és heti ötször edz. Hasonlítsd össze őt a 70-es korosztály olyan tagjaival, akik már rég lemondtak minden céljukról, talán még az életükről is. A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb ember már 35-40 éves korában feladja, és lemond minden álmáról, azzal a kifogással, hogy neki már túl késő. A „győztes” mentalitású emberek ezzel szemben azt vallják, hogy ameddig életben vannak, sosem késő.
