Szüleink már egészen kiskorunktól kezdve azt nevelték belénk, hogy az oktatás fontos dolog, tanuljunk jól, ne beszéljünk vissza a tanárnak, és a siker borítékolható lesz. Ennek ellenére a statisztika azt mutatja, hogy sokkal több átlagon aluli tanuló válik sikeres vállalkozóvá, míg a munkanélküliek körében a kitűnő és a közepes tanulók száma közel azonos.
A jeles diákok sok mindent tudnak, de semmit sem igazán. A közepesek viszont csak azt tanulják meg, ami érdekli őket, így néhány terület specialistájává válhatnak. Folyamatos magolás helyett jellemzően sok időt töltenek emberek között, gyakran kezdeményezőbbek, nyitottabbak, ezért eredményesebbek is az életben.
Hogy miért válhat sikeresebbé egy átlagos tanuló, szemben egy színötössel, a következő összehasonlításokból kiderül:
Nem engedelmes követők
A közepesek általában nem hisznek vakon az oktatási rendszerben. Úgy tekintenek az iskolára, mint egy gyárra, ahol engedelmes, szabálykövető munkavállalókat képeznek ki. Zavarja őket, hogy önálló gondolataik helyet azt kell visszamondaniuk a tanárnak, amit az hallani akar. A kitűnőknek ezzel semmi problémájuk, mert az ő céljuk nem az önérvényesítés, hanem a legjobb jegy megszerzése. A közepes tanulók csak azokon az órákon figyelnek, amelyek érdekli őket, sőt, meglehet, szabadidejükben az internet segítségével tovább bővítik tudásukat, így a terület szakértőivé válnak. A kitűnők figyelme és energiája ezzel szemben megoszlik, hiszen minden tárgyból a lehető legjobb érdemjegyre törekszenek.
Nem félnek a kudarctól
A jeles tanulok már az első próbálkozásuknál a tökéletességre törekszenek, míg a közepesek akár többszöri nekifutás után sem járnak sikerrel. Ennek következtében felismerhetik hiányosságaikat, tanulhatnak a kudarcokból, és végül célba érhetnek. Minél többször buknak el, annál kevésbé fognak félni a csalódásoktól. Amíg egy maximalista diákot rettentően megviselhet egy esetleges kudarc, addig egy közepest talán arra ösztökél, hogy új oldalról közelítse meg a problémát. A siker rossz tanító! Képes elhitetni a jeles tanulókkal, hogy már mindent tudnak. A közepeseket viszont a hibáik motiválhatják, hogy folyamatosan fejlődjenek.
Kockázatvállalók
Egy kitűnő tanuló nem mer úgy vizsgára menni, hogy ne magolta volna be az összes tételt. Ezzel szemben egy közepes kockázatot vállal azzal, hogy csak a tételek harmadát nézi át. Vagy bejön a húzása, vagy nem. Az iskolával ellentétben az életben nem lehet biztosra menni, felkészülni minden eshetőségre, és a siker érdekében olykor rizikót kell vállalni. Egy közepes tanuló pontosan tudni fogja, hogyan kell észszerű kockázatot vállalni a mindennapokban, míg egy színötös valószínűleg a kockázat fogalmát sem ismeri.
Álmodozók
A tanárok leggyakoribb intése a diákok felé, hogy „figyeljenek oda” rá. Ha tanóra alatt megfigyelünk egy átlagos diákot, akkor azt láthatjuk, hogy vagy üres tekintettel mered maga elé, vagy az ablakon bámul ki. Az órán elhangzottak helyett a figyelmét sokkal jobban leköti, hogy arra gondolj, amit csinálni szeretne. Elképzeli, hol lenne, kivel lenne, mit csinálna szívesen, és hogy érezné magát. Nem a négy falra koncentrál, ahova épp be van zárva, hanem a vágyaira, céljaira összpontosít. A kitűnők számára ilyenkor csak a tanár létezik.
Könnyű utat választanak
A közepes tanulók jellemzően lustábbak, nem akarnak túl sok energiát fektetni feladataik megoldásába. Ehelyett az idejüket és energiájukat inkább olyan dolgokra fordítják, amelyek szórakoztatják őket. Ezért törekednek a lehető legegyszerűbb és egyben leghasznosabb megoldásokra. Ennek következtében sokkal innovatívabbak is lehetnek a kitűnő tanulóknál, akik a problémáikat és feladataikat a „könyv szerint” oldanák meg.
Bill Gates mondta egyszer:
„Válassz lusta embert egy nehéz feladat elvégzésére, mert meg fogja találni a legegyszerűbb utat a megoldáshoz.”
Jobban kijönnek az emberekkel
A kitűnő tanulók sokszor abban hisznek, hogy az életben való érvényesüléshez nincs másra szükségük, mint jó jegyekre, ezért úgy gondolják, hogy egyedül is képesek elérni azt, amit akarnak. A közepesek viszont (mivel lustábbak) sokszor kérnek segítséget feladataik megoldásához. Emiatt keresik mások társaságát, becsülik, értékelik embertársaikat, és idővel egyre jobban ráéreznek, hogyan kell meggyőzni őket. A közepes tanulók felnőtt korukra általában jobb szociális készségekkel rendelkeznek, mint színötös iskolatársaik.
Megvan a saját definíciójuk a sikerre
A közepes tanulók nem veszik be a „szerezz jó jegyeket és akkor jól fizető állásod lesz” sztorit. Saját definíciót alkottak a sikerről. Persze tisztában vannak azzal, hogy az iskola fontos dolog, de azzal is, hogy más utak is vezetnek a boldogulás felé. Vállalkozást alapítanak, több munkahelyen dolgoznak, túlóráznak, gazdálkodnak, kereskednek, értékesítenek, továbbadnak, vagy akár tőzsdéznek. A maguk útján válnak sikeressé.
Többől lesz sikeres vállalkozó!
A közepes tanulók közül jóval többen alapítanak saját vállalkozást és válnak tehetséges vezetővé. Kockázatvállalók, álmodozók, innovátorok, emberközpontúak és nem félnek a kudarctól. Ez egy sikeres vállalkozó jellemrajza.
Ezzel szemben a kitűnők megszokták, hogy mások elvárásait, utasításait teljesítsék, szófogadók, de csak stabil feltételek között tudnak dolgozni. Nehezen döntenek, félnek a hibázás lehetőségétől, ezért sok esetben csupán mások ötleteinek kivitelezésére alkalmasak.
